MENÜ
 

 

Ruva Farkas Pál Európa reszket és újra szenved

Nem elég nekünk a trianoni büntetés, rablás-kifosztás, most még ezt a kvótát is a nyakunkba akarják akasztani?

Ruva Farkas Pál – Magyar Hírlap 2016.09.26. 01:00 

Az 1989-es változásokat, a rendszerváltást úgy vártuk, mint a Messiást. Milyen fantasztikusnak tűnt a kicsire zsugorított Magyarország! Megnyitottuk az NDK-sok előtt a nyugati határt – s ennek nyomán érezhettük, hogy az 1848-as szabadságharc szelleme még él a magyarban. S ez a határnyitás bizony-bizony vissza is igazolódott, amikor a fiatalok lebontották, ledöntötték a két Németországot évtizedekig elválasztó demarká­ciós betonfalat!

Aztán jött a feketeleves. Azt gondoltuk mi, naiv magyarok, hogy ez a harc lesz a végső! De nem úgy történt. A rendszerváltást nem követte az elszámoltatás, pedig a vérbe fojtott 1956 után talán jogos lett volna az elvtársakat elszámoltatni. De, sajnos, erre képtelennek bizonyultunk. A többi eseménysor pedig úgy követte egymást, mint egyfajta dominóeffektusban. Az elvtársak szó szerint ellopták egy-egy forintért az országot 1989 után is, de a mai napig is csupán privatizációnak nevezik ezt. Megjelentek a kiskirályok, és a királyság – magától értetődő módon – túlzott vagyonosodással jár. De ez nem volt elég az elvtársaknak, még be is hódoltak a karvalytőkének, hadd szóljon a vircsaft csak úgy dzsentri módra. Ha elmentek a gyárak és üzemek, mint az a bizonyos Bimbó, akkor menjen a Csákó is! Majd az unió eltart minket – ezzel a jelszóval tettek mindent. Az unió el is tart, jó távol az asztaltól! De, ugye, minket, magyarokat az ősi átok sújt, de rendesen, itt, Európa szívében.

Tranzitállamként azt hittük, hogy a migránsáradat – mivel sajnos nem vagyunk sem hatalmasok, sem gazdagok –, csak úgy átrobog kicsi országunkon. De Brüsszel gondoskodik arról, hogy ez ne így legyen. Majd megmondják, hogy mi hány migránst fogadjunk be! Nem sújt bennünket eléggé a turáni átok, még itt van ez is!

Kedvesnek egyáltalán nem mondható urak! Nem elég nekünk, csóró magyaroknak a trianoni büntetés, rablás-kifosztás, most még ezt a kvótát is a nyakunkba akarják akasztani? No nem! Ezt már NEM! Vegyék tudomásul, hogy Európa mi vagyunk, és mint utolsó kicsi országot, a bástyát nem adjuk fel. Egy emberként merjünk már egyszer a sarkunkra állni, és mondjuk nemet. Milyen igaza van Bayer Zsoltnak, amikor azt mondja, hogy Ausztria már nem az az ország, ami nekünk, magyaroknak volt a nyolcvanas években. Mert akkor még Ausztria és Bécs Európát jelentette. Majd tovább folyatta Bayer: gondoljunk csak vissza azokra az időkre, amikor anno három-négy évente kinézhettünk száz schillinggel a zsebünkben. Ahogy átléptük a határt, még a levegőnek is szabadságíze, -illata volt, még a fű is egyesesen nőtt, és olyan szabályosan, hogy elájultunk a csodálkozástól. De ilyen volt Németország és Anglia is – mondja Bayer. Ezt én is tudom igazolni, mert volt szerencsém 1980 karácsonya előtt kijutni Bécsbe, 1981-ben pedig Göttingenbe, a Cigány Világszövetség Kongresszusára. Nem hittem a szememnek. A nagy értékű motorokban és Mercedesekben benne volt az indítókulcs, a táskák, bőrdzsekik is csak úgy hanyagul az ülésre dobva! Káprázatos és csodálatos volt, hogy olyan tisztaság és rend volt az utcákon, tereken, hogy leguggoltam és megsimogattam a járdákat és a földet.

No, ennek az idilli állapotnak vége – folytatta Bayer. Most tessék megnézni, mi történik ezekben az országokban! A nemrég még csodálni való Európában. Hát nem mi vagyunk Euró­pa? Az utolsó mentsvár, hát mi a teendőnk? Mentsük meg Európát – védjük meg Magyarországot!

Én még csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem Magyarországnak van még mit tennie. Csak tessék idejönni és szétnézni nálunk, kicsiny országunkban, itt vannak a cigány testvéreink, akiket romáknak nevezünk az európai elvárások végett, de sajnos a baloldali szocialista-liberális kormányok nem vezették ki őket a nyomorból, hanem a munkanélküliség kilátástalanságába taszították. Vannak közel egymillióan, hát ők a mi migránsaink. Brüsszel ne arra kötelezzen minket, hogy minden be nem fogadott migráns után hetvenkétmilliót utaljunk át az uniónak, mert csaknem egymillió, Magyarországon szegénysorban élő cigányra és hajléktalanra is elkölthetnénk ezeket a milliókat, és nem a muszlimokra, akik a saját törvényeiket és szokásaikat, kultúrájukat akarják egész Európára ráerőszakolni.

A cigányok velünk, magyarokkal élnek-halnak évszázadok óta, és nemcsak a nyelvünket beszélik, de ők Magyarország törvényeit és az együttélési szabályokat is a magukénak vallják. Részt vettek a szabadságharcainkban és végigharcolták a magyarokkal 1956-ot is. Ők már ízik-vérig magyarok, és nem iszlám a kultúrájuk. Igaz, még sok közös tennivalónk van egymással oda-vissza, de ez már a mi „narancsunk”, ahogy a gátőr mondaná! De itt vannak a nyugdíjasaink is, akikre ugyancsak ráférne egy kis „fazonigazítás”. Több millió embertársunk vár segítségre, és egyáltalán nem hiányzik nekünk a migránsok betelepítése és eltartása. Hiszen még a magyar állampolgáraink mindegyikének sem tudunk lakást, munkát és jólétet biztosítani. Az uniónak ezt kell belátnia, semmi egyebet. A többivel már mi is megbirkózunk.

De az önkéntes alapon való befogadás lehetőségét sem kell kizárni, mert amelyik ország megteheti, az fogadjon annyi migránst, amennyit el tud tartani, de akinek ez nem áll módjában, annak igenis legyen lehetősége nemet mondani. Talán ez a demokrácia, vagy nem?

Vigyük oda a segítséget, ahol a gond és a baj van, mert ez a keresztényi cselekedet! Ez a kormány átvállalta a devizahitelek forintosítását, majd az önkormányzatok adósságát is kifizette, és hogy nem hagyott senkit az út szélén, azt azzal bizonyította, hogy lakóparkokat épített, ahol a rászorulók bérlőként élhetnek. Ez a kormány bebizonyította, hogy a polgárokért dolgozik.

Október 2-án cselekedjen mindenki magyar emberhez méltóan!

 

                                                             ******

   2016. február 27-éb Békéscsabán jártunk:

    http://www.behir.hu/2016/02/27/cigany-irodalomrol-meselt-ruva-farkas-pal

  

 

                                                               ******

Vajon a regisztráció is nemzetbiztonsági kockázattá válhat? 

Amikor Hitler hatalomra jutott, és kiteljesedett a diktátori ambíciója, állítólag fennhangon kürtölte a világ számára, hogy a világ bármelyik országa fogja és vigye a németországi zsidókat, oda ahová akarja! Akkor elmaradt volna a deportálásuk. De mit felelt a „sorstalanságuk”? Senki, egy ország sem jelentkezett értük. Majd Churchill-ék, még 1944 karácsonya előtt, az angolszász katonai hírszerzőkkel azon morfondíroztak, hogy a magyarországi zsidódeportálást úgy kellene megelőzni, hogy repülőkről röpcédulákat szórnak le a fővárosunkra, hogy figyelmeztessék a lakosságot, de főleg Magyarország kormányzóját, Horthy Miklóst, a Hitleri szándék- holokauszt megelőzéséről. De végül nem lett a röpcédula ledobásból semmi. Lett viszont a hitleri csapatok megszállása, és a többit már tapasztalhattuk saját bőrünkön, zsidók, cigányok és mások Magyarországon.

         Mindaddig nem hittek, és nem akarták elhinni a nácik gázkamráit, ameddig az auschwitzi táborból megszökött rabok rajzokkal, és átélt tapasztalatokkal nem jutottak el az amerikaiakig. Mire aztán a szövetséges csapatok, a britekkel és a szovjet felszabadító csapatokkal elérték a haláltáborokat, Dachaut, Auschwitzet, Birkenaut és a többit. Már Hitler akarata majdnem sikerült,(a legvégső megoldás) hogy tudniillik, ki akarta irtani a számára nemzetiszocialista kockázati tényezőket tartalmazó népcsoportokat a világ színéről.

         Nos, 2012. november 26-án is történt valami hasonló náci megnyilvánulás, szándék, akarat, a Magyar Parlamentben. A Jobbikos Gyöngyösi Márton képviselő úr fennhangon azt kérte, hogy a Magyar Kormány írja össze, úgy a kormányban, mind a képviselő csoportokban ügyködő zsidó származású személyeket, akik származásuk miatt nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek Magyarország számára.

Hát kedves honfitársaim! Mi ez, ha nem nyílt náci propaganda?! Ide jutottunk a mai magyar parlamenti demokráciánkkal? Ugyan mi várható még? Mire számíthatunk a mai magyar kormánytól? Hogyan védi meg kisebbségeit, például a cigányokat-romákat? Mert a cigányok ma Magyarországon főleg költségvetési, nemzetgazdasági, szociális, egészségügyi, oktatáspolitikai, munkaügyi, lakhatási, és még sorolhatnám a végtelenségig, hogy milyen nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek mindig, a mindenkori kormánynak. A kormánynak a nemzetiségei védelmére sarkalatos, Alkotmányba rögzített egyértelmű törvényt kell biztosítani a hasonló kijelentések, és felelőtlen kirohanások megelőzésének érdekében. A pénzbírság ebben az esetben az ügyhöz csak méltatlan felvetés, és színjáték.

 Magyarul, ami bármilyen kockázat az ország számára, az kockázati tényezővé válik. Hát mi ez, ha nem nyílt náci, mániákus félelemkeltés?!

         Kedves magyar honfitársaim-bajtársaim! A Jobbikos, náci érzelmű képviselői óhaj előtt, a magyar parlamentben volt szerencsém végighallgatni a roma vitanapot, amikor többek között arról beszélt az EU-s képviselő asszony, Járóka Lívia, hogy az EU huszonhét tagállama szinte egyhangúlag elfogadta a magyarországi előterjesztést a Roma Integrációs Programot és ezáltal az EU magáénak tekinti azt. „Ha kicsit késve is”, de megértette István király fiának, Imre hercegnek adresszált intelmeinek a lényegét:  „Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked, fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak

De ebben a pakliban is benne van a kockázati tényező, mivel a miniszterelnökünk kijelentése alapján Brüsszellel és az Európai Unióval is szabadságharcot vívunk, még ki tudja meddig és miért?.

Pár nappal később örömömet, és boldogságomat - és gondolom nem csak az enyémet- csúnyán összepiszkította a Jobbikos képviselő úr náci megnyilvánulása.

         Hát igen. Ez a majdnem egymillió, ha nem több lelket számláló magyarországi cigányság valóban kockázatos, szinte kilátástalan helyzetben vergődik. Amióta csak a világon vagyunk és létezünk, de főleg ami az elmúlt húsz-huszonkét évet illeti. Valahogy sem gazdaságilag, ebből kifolyólag pedig szociálisan, halmozottan hátrányos helyzetűek lettünk. Ezen tények következményeként nem tudunk egyenjogúakká válni, főleg a parlamenti pártok  jogi és az esélyegyenlőségét illetően. Azt csak remélni bátorkodom, hogy az oksági összefüggéseit mindenki tudja. Hiszen a jelenlegi, és a letűnt parlamenti pártok sohasem akarták maguk között tudni a cigányok azon pártját, vagy rétegét, akik „rontották” volna úgy a politikai, mint főleg a szociális gazdasági esélyegyenlőségüket, a mindenkori politikai hatalom érdekeit-köreit értve!

Szinte robbanásszerűen felgyorsultak az események a közelmúltban cigányék táján, ami a náci érzelműek számára rémületet kelthetett. Egyre-másra nyerik meg a cigány fiatalok a tehetségkutató versenyeket Oláh Ibolya. Gáspár Laci, Molnár Ferenc Caramel, Kökény Attila, a Váradi fivérek. Az is vitathatatlan, hogy a fenti vezéregyéniségek, és az alábbi idolok egyaránt tudásuk és képességük maximumával képviselik és öregbítik Magyarországot a határainkon innen és túl a múlt századoktól kezdve napjainkig. Mindenki példát mutatva teszi, amit tennie kell a maga területén, úgy művészetükkel, mint teljesítményükkel a kirekesztés és a rasszizmus ellen. Szakcsi Lakatos Béla jazz zongora művész és zeneszerző, Pege Aladár nagybőgős, Ablakos Lakatos Dezső szaxofon, Radics Béla énekes- gitáros, a magyarországi Jimi Hendrix, Jávori Vilmos jazzdobos, Babos Gyula jazzgitáros és énekes, Nyári Béla vendéglátós zongorista, Csóka Béla vendéglátós szaxofonos, Rácz Sándor vendéglátós hegedűművész, Rácz Katalin jazzénekesnő, a „cigány Ella Fitzgerald”. Nyári Károly bárzongorista-énekes és a gyönyörű tehetséges, szintén énekes lányai, Kőszegi  Imre jazzdobos. A Fekete vonat frontembere Mohamed Fatima és később az együttesből kivált a rapperként elismert LL Junior. Varga Gusztáv, a Kalyi Jag Együttes alapító vezetője s egyben az Alapítványi Iskola igazgatója.  Varga Mária a SZERSA Alapítvány elnöke, és az Alapítványi  Iskola igazgatója, A néhai Berki László aki a 100 tagú Cigányzenekar vezető prímása volt, a 100 tagú Cigányzenekar jelenlegi vezetője Buffo Rigó Sándor. A méltán híres Rajkó Zenekar Dr. Gerendás István vezetésével.  ifj Boros Mátyás prímás, hegedűkészítő. A klarinét királyunk Kállai Kiss Ernő. A világhírű prímás Lakatos dinasztia. Sánta Ferenc hegedűművész és zenész famíliája. Kathy-Horváth Lajos Yehudi Menuhin díjas hegedűművész.  Puka Károly a vonópárbaj győztese, néhai Vörös Kálmán prímás, néhai Horváth Pista cigány dalénekes, a makói Fátyol dinasztia, a szolnoki Kozák László Grófo autentikus cigánydal énekes és zeneszerző, valamint fia Kis Grófo énekes. Kállai Csaba Országos Cigányvajda és a vajdák.  

Az elmúlt századokból pedig Cinka Panna, Dankó Pista hegedű-virtuózok és zeneszerzők, Rigó Jancsi hegedűművész és zenekarvezető, Rácz Aladár cimbalomművész.

A XX századi hírességeink közül Czifra György zongoraművész-géniusz és ránk hagyott felbecsülhetetlen hagyatéka. De nem szabad elfelejteni a salgótarjáni cigány-hegyen élt, gogeni stílusra emlékeztető Balázs Jánosunkat, vagy a zalai Orsós Jakabot, ki olajbányász létére  Marquezi íróvá vált és egyben maradandó fafaragó művészként távozott közülünk a túlvilágra.

Lakatos Menyhért írói hírét még Párizs is visszhangozta, mert a Füstös képek c. könyvével beírta magát az európai irodalomba. Bari Károly költő, néprajzkutató cigány nyelvész munkáját és tehetségét még a nyolcvanas években Kossuth díjjal ismerte el a Kádár rendszer. De ide soroljuk Mága Zoltán hegedűművészt, aki önzetlenül segíti a kormányunk kulturális és közéleti politikáját. Itt kell megemlítenem Snétberger Ferencet, aki a tehetséges cigány gyerekek számára iskolát hozott létre.

A sport területén Pisont János ex-válogatott labdarúgónkat említem, aki a magyar utánpótlás válogatott edzője. A Cigányválogatott is tekintélyt szerzett Magyarországnak Mezei István vezetésével. De a küzdősportok ikonjairól se feledkezzünk meg, az ökölvívó Papp László többszörös olimpiai és európa bajnokról, Gedó Gyuri olimpikonunkról, vagy Kajdi János európabajnoki ezüst érmesünkről. Az ökölvívók között meg kell említenünk Botos Tibort, Kótai Misit, hogy csak a több száz fős élmezőnyből a legjobbakat említsem, a teljesség igénye nélkül. Néhai Farkas Jancsi futballsztárunkról, aki a ’68-as világbajnokságon a braziloknak rúgott kapásgóljával, szinte az Aranycsapat szintjére lőtte a ’68-as válogatottunkat

De még a más területen is nagyot teljesítettek nevét is szeretném megemlíteni, mert nem szeretném kifelejteni Péli Tomit, aki a világhírű Holland Képzőművészeti Akadémiáról visszatérve Magyarországra alkotott Caravaggio-i örök mementókat, vásznakat, ikonokat, nem csak a Tiszadobi Nevelőotthon ebédlőfalára!  Péli Ildikó grafikus művésznőről és családjáról sem szabad megfeledkezni, akinek a lánya Sziráky Tímea táncművész, a fia  ifj. Sziráky Gábor balett-táncművészeti professzor, koreográfus több éven keresztül vezette Indiában a Delhi Balett Intézetet, mint igazgató- rendező. 

A kortárs költőkről és írókről  és újságírókról sem feledkezhetünk meg. Ide tartozik Rostás Farkas György író, költő, újságíró, műfordító, a Közös Út –Kethano Drom alapítő főszerkesztője a Romamo Nyevipe volt munkatársa, a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnöke,  fia ifj Rostás Farkas György író, költő, újságíró, műfordító, szerkesztő, lánya Rostás Farkas Tímea, író, költő, újságíró, műfordító. Továbbá Vesho Farkas Zoltán, író, költő, műfordító, újságíró, az Ó-és Ujszövetség lovári nyelvü fordítója, néhai Rácz Lajos, újságíró, költő. Kovács József Hontalan költő, újságíró, az első cigány újság a Romano Nyevipe munkatársai is voltak , Choli Daróczi József, tanár, író, költő, műfordító, nyelvész a az Ujpalotai Lila Iskola első cigány osztályának osztályfőnöke volt és óraadó tanára, a Cigány Kulturális Szövetség titkára, néhai Csemer Géza író, forgatókönyvíró, színházi rendező. Néhai Farkas Kálmán író, újságíró, és testvére Farkas Tibor agrármérnök volt Dombrádi MGTSZ elnök,  aki a Magyarországi Cigány Kulturális Szövetség alelnöke volt. Raduly József, közgazdász aki a Cigány Kulturális Szövetség alapítójaként, később elnökeként és utána a 100 tagú Cigányzenekar vezetőjeként öregbítette a cigány zene jóhírét világszerte, jelenleg a Fővárosi Önkormányzat Közgyűlésének FIDESz-es képviselője. 

ifj Ruva Pál újságíró, szerkesztő, néhai Szepesi József, költő, publicista, szintén a Romano Nyevipe vezető publicistája volt, Nagy Gusztáv újságíró költő, műfordító, a Kályi Jag Szakiskola tanára, a Romano Nyevipe volt munkatársa. Holdosi József  tanár, író,  néhai Osztojkán Béla író, költő, a Roma Parlanemt alapító elnöke, a Phralipe c. lap főszerkesztője.  Pató Selam költő, újságíró, szerkesztő, műfordító, Rostás Árpád vándor-asztalos antikbútor –restaurátor, Fátyol Tivadar a Rádió-C volt igazgatója. Fátyol Mihály újságó a Cigány Ífjusági Szövetség alelnöke, újságíró a Romano Nyevipe volt munkatársa.

A múlt évben lett Kossuth-díjjal megtisztelve Szentandrássy Istvánt, Péli Tomás tanítványa, festőművész, de az ugyan csak Kossuth-díjas Bangó Margit énekesnő is ide tartozik, aki az egész ország és a határon túli magyarok, és cigányok büszkesége és a „nemzet csalogánya”. Számtalan kitüntetéssel rendelkezik Boros Lajos prímás bátyánk is, de a fiatalon elhunyt Balogh Béla, Ki Mit Tud-ot nyert cigány táncművész is már fiatalon az idolok közé emelkedett. De szintén Ki Mit Tud-ot nyert a  kazincbarcikai Oláh István szavaló-előadóművészünk is, aki szintén fiatalon távozott az élők sorából. Ide tartoznak, naív felstőink is , akik világhírnevet szereztek: Kalányos Gyöngyi, Bada Márta, Oláh Mara, Dombrádi Horváth Géza, Dilinkó Gábor az 1956- os forradalom és szabadságharc túlélő hőse , Pongor-Beri Károly (Berry-David)

Itt is a teljesség igénye nélkül említem a művészeinket, és bocsánatot kérek mindazoktól, akiknek a nevét most nem említettem.

Hadd említsem meg színművészet terén is ismertté vált művészeinket: néhai Domján Editet, Hollay Kálmánt, a Miskolci Szegedi Dezsőt, Csányi Sándort, Lojkó Lakatos Józsefet színész –rendezőt, Jónás Judit szintén színész-rendezőt, Nyári Oszkárt a Karaván Művészeti Alapítvány vezetőjét.

Közéleti cigány vezetőik is az esélyegyenlőség jegyében a rasszizmus ellen dolgoznak: Daróczi Ágnes népművelő, újságíró. A kislánya Bársony Katalin főszerkesztő, riporter, újságíró, aki a határon túli cigányságról készített maradandó , felejthetetlen riportokat (Mundi Romani) Kóczé Angéla szociológus.

A Roma Parlament egyik alapító tagja Zsigó Jenő, szociológus, aki a jelenlegi vezetője a Roma Parlamentnek, az Andro Drom zenekarnak,és az Amaro Drom c. roma újság kiadó-főszerkesztője. Rézműves Melinda nyelvész, pedagógus, a Roma Parlament munkatársa. Csík Tamás a C-Press Hírügynökség és a Magyar Nemzeti Roma Program Nonprofit Kft vezetője. A Pécsi Tudományegyetem Romológiai Tanszék  vezetője Forray R.Katalin.  

A Lungo Drom Országos Roma Civil szervezet élén Farkas Flórián FIDESZ-es országgyűlési képviselő áll, s egyben Ő az Országos Roma Önkormányzat elnöke is. Baranyi László Lungo Drom-os szintén FIDESZ-es országgyűlési képviselő. A Fővárosi Roma Önkormányzat elnöke Makai István.  Lakatos László költő, a Fővárosi Roma Önkormányzat alelnöke, Mezeiné Lakatos Rózsika a Dialógus Akadémia lovari nyelvtanára. Dr. Lázók Tibor ügyvéd, Dr. Kosztics István ügyvéd-  fafaragó művész, Dr. Lázók Anikó ügyvéd, Varga József  a Magyarországi Cigányokért Közalapítvány első elnöke, országgyűlési képviselő. Dr. Rácz Sándor nyelvész, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, a kárpáti nyelvjárás kutatója. Dr. Kállai Ernő nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa. Dr. Pálfi Miklós az OCÖ- jogtanácsosa volt.  Horváth Aladár az SZDSZ országgyűlési képviselője volt, és a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke. Hága Antónia az SZDSZ országgyűlési képviselője, pedagógus. Kállai Katalin MSZP - EU képviselője, cigány szakpolitikus. Teleki László országgyűlési képviselő, volt cigányügyi államtitkár, jelenleg az MSZP cigány szakpolitikusa.  Dr. Ürmös Andor  cigányügyi főosztályvezető, jelenleg Brüsszelben  roma szakértő. Forgács István volt EU-s cigányszakértő.  De említést kell tennem arról a több százezer „közkatonáról” csak így név nélkül, akik a romaként a romákért dolgoznak nap, mint nap.

Kiket soroljak még ide, vagy hányunkat? Az elhurcoltak, vagy az elhunytak közül? Vagy a köztünk élő, azon drága édesanyákat, és apákat, vagy fiatalokat, akik élni szeretnének ebben a kis Magyar honban, de nem tudnak, mert hibájukon kívül lelövik őket, vagy kiszorítja őket, úgy a tanulásból, mint a munkából, és a minimális élettérből a jelenlegi látens rasszizmus! Ezért a lehetőségek számukra nagyon szűkre zárt korlátok is egyben.

         Nagyon vészteljes jövőt fest fejünk fölé, a nácizmus megjelenésének térnyerése, így 2012 karácsonya előtt. Még tisztán emlékszem arra az estére, amikor édesapám Újkígyóson, a faluvégi kisházunkban, a régi temető mellett, a szentesti imánkba foglalta, és onnan kezdve hagyománnyá vált köztünk, a családban, hogy a következőképpen könyörögjünk az Úrhoz. Megtörtént ugyanis, hogy 1944-ben a dobozi nyilasok által elhurcolt és a haláltáborba menetelő oszlopból apánk többször is megszökött, de átélte az orosházi szőnyegbombázást is, ezért imába foglalta az alábbi könyörgését: „És add Uram, Suntona Devlale (szent Istenem), hogy soha ne legyen háború, és soha ne történjen meg, hogy olyan hatalom jöjjön a fejünkre,  hogy testvért, gyereket, apát, anyát, rokont, és szomszédot, vagy barátot elhurcoljanak és megöljenek, csak azért mert valaki zsidó vagy cigány. Úgy legyen, Ámen!”

A költő, Babits Mihály szerint ”vétkesek közt cinkos aki néma.?!” Én is úgy gondolom, mert a hallgatás egyben beleegyezést is jelent.

 

Taksony,  2012-12-02.

                              Ruva Farkas Pál

                              újságíró, szociológus

    Ruva Farkas Pál: a  Cigány Kulturális Szövetség alapító-elnökségi  tagja, A Romano Nyevipe alapító felelős szerkesztője, a 100 tagú Cigányzenekar első roma elnöke, a Cigány Szociáldemokrata Párt alapító-főtitkára, az Előszó és az Élő-szó Cigány Szocdem lapok felelős szerkesztője, a Roma-magyar Polgárőrség alapító elnöke, a Cigány Írószövetség és Nemzeti (köz)Művelődési Társaság elnöke

 





 A NÉPSZABADSÁG 2012. szeptember 6-i  számában megjelent  Ki vezet ki minket a gödörből  c. publicisztikám

                         

http://nol.hu/lap/forum/20120906-ki_vezet_ki_minket_a_godorbol_#kommentek

 

 









 


                                                      

 

Magyar Nemzet 2005. november 25.


Realizmus és romantika a romaügyekben
Ruva Farkas Pál

 
       

Már nem bírják cérnával a civilek. Már nem fűtenek, nem világítanak, nem esznek, és nem gyógyulnak meg, ha ágynak esnek. A bevásárlócsarnokok padjain üldögélnek záróráig, és kukázni kényszerülnek. Megalázó ez a kiszolgáltatottság. A szép öregkor helyett rövid életűek nyugdíjasaink. A kormányok meg nem győznek mentegetőzni. Ha a költségvetés ideje eljön, az ellenzék elutasít, követel, majd brillíroznak a tévé képernyőjén, hogy ők szóltak, de a kormány nem módosít, nem fogad el egyetlen javaslatot sem. Közben az unió utasítja a kormányt, mit, mikor, mennyit fizessen be. Alanyi jogon, meg az áfát is, de szigorúan csakis euróban.
A parlamenti pártok pedig szépen elüldögélnek négy évig a Tisztelt Házban, és egyre több a gondjuk. Dúl a csata választás előtt, szinte pontos menetrend szerint. Még 1990-ben nagy dobveréssel létrehozta az MSZP a cigány tagozatát, ami arra engedett következtetni, hogy a baloldal most aztán fölszámolja a putritelepeket, s a romák ügye terítékre kerül. Sajnos ez nem így történt. Csak olyan vezetőket tűrt és támogatott a felső vezetés a tagozat élén, akik lehet, hogy jól bazseváltak, de a cigányság ügyét szociális, kulturális, munkaügyi kérdésekben nem tudták integrálni a szocialisták programjába. Szegény Péli Tamás is csak rajzolgatott a hátsó padban, a határozatok és javaslatok, valamint a törvény-előkészítések többkötetnyi lapjának hátoldalára, dühös kilátástalanságában, mert lefogták a kezét és befogták a száját, nem hagyták, hogy vezérré nője ki magát, pedig a felkészültsége megvolt hozzá.
Tizenöt év után sem képes az MSZP korrekt, szegénységcsökkentő, urambocsá! a mélyszegénységet és a hajléktalanságot megszüntető programot összehozni. Pedig a miniszterelnök úr Ferge Zsuzsát is beválogatta csapatába, hátha tud még egy utat a harmadik út után megrajzolni, ami a tutiba vezet. Úgy látszik, közben a romák már nem bírják az állandó megvezetést, amit immár tizenöt éve játszanak velük, főleg a választások előtt. Hol egy kis lecsókolbásszal, hol egy-két konzervvel, no meg néhány korsó sörrel megvendégelik őket, nehogy torkukon akadjon a mócsing.
A kopogtatócédulák után megkapják a szavazataikat is a pártok, aztán a romák maradnak csóróságban, a kormányok pedig megszedik magukat, és négy év alatt úgy kigömbölyödnek a képviselők a parlamenti jó koszttól, hogy a rájuk szavazók nem ismerik fel őket, ha néhanap összefutnak velük. Egy biztos: a romák zöme már nem hiszi el a sorsukat megváltoztató hamis ígéreteket a hiteltelenné vált cigány vezetőknek. De a pártok többnyire ezekkel a nagyotmondó, önjelölt cigányvezetőkkel sakkoznak, mert éppen az kell, hogy a romák nehogy egy követ fújjanak.
Meddig lehet egy lufival – színétől függetlenül – kifizetni a romákat, ez az egyik kérdés. A másik kérdés, hogy mikor és mekkorát pukkan ez a lufi, és akkor utána nem marad más, csak a balhé, ahogy Párizsban vagy a világ bármely táján, ahol a kisebbségi kérdés megoldatlansága zavargássá fajul. A francia belügyminiszter, a magyar származású Nicolas Sarkozy a francia randalírozókat kiutasította az országából; hasonló balhé esetén a magyarországi randalírozókat hová toloncoltatná ki a magyar belügyminiszter? Indiába? De hiszen India – tudomásom szerint – eddig még nem ismerte el, hogy a romák India elszármazott népe. Rossz belegondolni, hogy hasonló esetben mi lenne a romák sorsa, de lehet, hogy a négynevű minisztérium szociálisan érzékeny miniszter asszonya megoldaná a romaügyet. Vagy úgy gondolja Göncz Kinga miniszter asszony, hogy kevesebbe kerülne, ha az esélyegyenlőségi és módszertani kisfüzetet beás és lovári nyelvre lefordítva szétosztaná köztük, s míg a mesekönyvet tanulmányoznák, úgyis nyár lesz, s a választások is lecsengenének? A romáknak szép mesekönyveket nyomnak a kezükbe, s könynyen meggyőzik őket arról a tényről, hogy maradjanak meg a romantika szintjén, mert a realizmus labirintusai számukra úgyis évszázadok óta értelmezhetetlenek, és ezért megoldhatatlan feladványok.
A másik nagy kérdés: ki kitől viszi el a szavazatokat? De az is nagy kérdés, hogy mi lesz a nem cigány civil szervezetekkel. A Létminimum Alatt Élők Társaságával, a Magyar Civil Fórummal, az Országos Civil Lobbiszövetséggel és azzal a több száz civil szervezettel, amelyeknek semmiféle politikai érdekképviseletük sincs sem a parlamentben, sem máshol. Csatlakoznak valamelyik cigány pártba? Vagy mennek inkább Csurka–Jobbik-szövetséghez, netán Kupához a Centrum pártba? Sok még a nyitott kérdés, s úgy tűnik, hogy a sok bába között elvész a gyerek – a nemzet. Csak nehogy úgy járjunk, mint az a kisegér, aki az egércsapdában kolbász vagy szalonna helyett borotvapengét talál, s míg ennivalót keresve jobbra és balra tekingetve így szól: se kolbász, se szalonna? – a penge közben elvágja a torkát.
A nemzeti minimum- és a garanciatörvény azt is jelentené, hogy a valós civil érdekeket képviselő szervezetek közül vigyen be mindkét oldal a parlamentbe képviselőket. De ne szatellitpártokat, mint Gyurcsány Ferenc akarta, hiszen egy politikai szervezet a demokratikus versengés szabályai szerint szerezzen bizalmat és mandátumot! A civilek elől és mögül viszont elvész a tér és a lehetőség, a törvényhozói érdekképviselet. Ezt a súlyos kérdést tizenöt éve nem képes orvosolni a magyar politika.

A szerző szociológus, társadalomkutató

 




 

 


Magyar Nemzet 2006. december 11.

Ruva Farkas Pál

Európa mezítlábasai

 
       

Nem találjuk a választ arra a kérdésre, hogy ugyan mi lehet az oka annak, hogy az országban megromlott a közhangulat. Szeptember óta pedig elszabadult a pokol. Az ország megbillent, s nem csak a gazdasági egyensúly hiánya miatt. Sajnos azért, mert teret kapott a gyűlölködés. Ki azért gyűlöli a másikat, mert nehezen viseli el az újgazdagokat, ki pedig azért a kormányt, mert nem tudja vagy nem is akarja megoldani többek között a hajléktalanok kérdését, a munkanélküliséget. De baj van a közbiztonsággal is. A bérek pedig olyan alacsonyak, hogy a béka fenekét sem érik el. S amíg a parlamentben mennek az álviták, az országban megkezdődött a valóságshow.
A cigányéknál ég a világ. Nem azért, mert egyesek túlságosan személyesre vették a vajdaválasztást, mert ez a csoda, ha nem is három napig tartott, de értelmet nyert, mert a politika tehetetlensége váltotta ki. A mindenkori hatalmak mindig létrehozták kormány közeli intézményeiket, melyekkel legitimizálják érdekeiket. Ezekben a cigányok egyáltalán nem hisznek. Hiszen sem a kormányok, sem az Országos (és egyéb) Cigány Önkormányzat, sem az ad hoc bizottságok nem tudják a magyarországi cigányság összetett problémáit megoldani.
Bár a 60-as években elkezdődött a cigány telepek felszámolása, de mint tudjuk, a panelekbe való elhelyezés több kárt okozott, mint hasznot. (Hiányzott az átmenet.) Sajnos a Kádár-rendszer a Horthy-rendszertől örökölt cigánykérdést 1989-es fennállásáig csak hibernálni tudta, mert a több évszázados megoldatlanságból jövő és a kiismerhetetlenségbe torkolló problémakört egyetlen rendszer sem kívánta a maga valóságában megismerni. Ezért csak nagyon felületesen vagy érintőlegesen tudták vagy akarták kezelni.
A politika mindig odább tolta a számára mitikus vagy misztifikált cigánykérdést. Az elmúlt rendszer tiltó, tűrő és támogató politikáján túljutva még rosszabb lett a helyzet mára. Maga a helyzet megoldására irányuló képesség is gyengült. Rohanunk, összevissza törjük magunkat, hogy Európa elfogadjon minket, s a húsosfazék közelébe kerüljünk. Az Európai Unió politikusait egyáltalán nem érdekli, hogy mi, tízmillióan meg belepusztulunk a megszorításokba. Míg Barosso úr mosolyogva fotóztatja magát közméltóságainkkal, hol Pesten, hol Brüsszelben, addig a szegénység hatványozottan növekszik.
Csak az a lényeg, hogy minél több szegény ország – mint Románia, Bulgária vagy Törökország – belépjen az unióba? El kell gondolkodni azon, hogy az EU miért szorgalmazza az említett országok csatlakoztatását, amikor Magyarország csatlakoztatása is csak nagy nehézségek árán jöhetett létre. Közben itthon már szokásossá vált, hogy minden évben szép fényes prospektusban bemutatják hazánk 100 leggazdagabb magyarját, akik már rég elfelejtették, hogy 1988-ban Orbánnal és Gyurcsánnyal együtt a farmergatyájukon kívül nem sok mindenük volt, s csak reménykedhettek egy szebb jövőben, ami nekik el is jött.
A rendszerváltás kezdetekor parlamenti cigány képviselők feszültek egymásnak. Ma, 2006 végén a jelenlegi parlament cigány származású képviselői teszik ugyanezt. Mindegyik azt állítja, hogy a saját pártjának van a legjobb, a legtutibb cigány programja. Közben a cigányok és a mélyszegény nem cigányok egyaránt, akiknél már elszakadt a cérna, a kilátástalanság miatt elhagyják Magyarországot, s ki-ki felkészültsége vagy sértettsége okán politikai menedékjogot kér valamelyik jóléti nyugat-európai országban. És erre újfent nem a problémák gyökereinél keresik politikusaink az okot, hanem csakis azt szajkózzák, hogy az EU-s országok nem adhatnak egymás kivándorlóinak politikai menedékjogot. Így csiki-csuki helyzetbe kerültünk. Ha minden ország bezárja a kapuit, akkor csak egy kapu áll nyitva, a börtöné.
Én azt mondom, hagyjuk a példabeszédeket, és öntsünk végre tiszta vizet a pohárba. Ha valaki jól érzi magát Magyarországon, akkor nem akar innen elpályázni, de ha mondjuk, az én gyermekeim éheznek, mert nem tudom őket eltartani, mert nincs munkám, hiányzik az abból származó jövedelmem, akkor mit tegyek? De ha az éhséget valamilyen csodánál fogva le is tudom küzdeni, akkor meg a megkülönböztetés miatt nincs jövője a cigányoknak. Akkor igenis a politika okozta helyzet miatt kell menekülni abból az országból, ahol ilyen és ehhez hasonló helyzet áll elő. Tudomásul kell venni, hogy a kiszolgáltatottság, a csóróság és a sírás minden nyelven érthető, még svédül is! A két demokrácia között annyi a különbség, hogy míg Svédországban a menekültstátussal járó segélyből meg lehet élni, addig Magyarországon a munkanélküli-segélyből nem, a lakhatásról nem is beszélve! A 70-es évekéhez hasonló bérekből lehetetlen ma, 2006-ban a megélhetést biztosítani.
A magyar kormány nem hajlandó a cigány civil szervezetekkel tárgyalni, de az Európai Uniótól bezsebeli a szegénység leküzdésére adott pénzeket. Magyarországon évszázadok óta átmeneti állapot uralkodik. Jelenleg a szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet korát éljük. S csupán áltatjuk magunkat, hogy demokrácia van nálunk. Ez a demokrácia, ami most van, valójában még a cigánynak sem kell. A magyarországi cigányügy túllépte az országhatárt. Ha az unió ezt nem hajlandó tudomásul venni, félő, hogy később már nem tudja befolyásolni az indulatokat. Barosso úr jöjjön sokat Magyarországra, de ne csak a Parlamentbe! Lásson tisztán, és ismerje meg a valóságot! A látottak és tapasztaltak alapján tegye meg az Európai Unió a megfelelő lépéseket a cigányság érdekében! Mert Magyarországon maradni egy munka nélküli romának egyenlő az éhenhalással vagy a börtönnel. Mert a kormány közmunkaprogramjának 300 milliós kerete a dél-dunántúli munka nélküli romák legfeljebb ezrelékének jelenthet megoldást. A többi romával meg mi legyen?

A szerző
szociológus

 

MEGHÍVÓ

  • KÖNYVEIM MEGRENDELHETŐK
    2023-07-16 11:35:17

     

     

     

     

    ********************

    Eddig megjelent könyveim utánvéttel, vagy előzetes egyeztetés után személyesen, kedvezményesen megvásárolhatók a Dunavarsányi Tanodában!

    Ugyanitt a festményeim megtekinthetők tárlatvezetéssel, előzetes bejelentkezés után.

    0670 619 5251

     

  • Meghívó
    2021-08-17 18:13:22

     Meghívó

     

        92. Ünnepi Könyvhét

    2021. szeptember 2 – 5-ig

         Budapest, V. kerület

           69-es PAVILON

              (Vigadó utca)

     

    Mindenkit szeretettel

               várunk!

     

    ****************************

  • Író- olvasó találkozó
    2019-11-10 21:36:49

    Szeretettel várok minden érdeklődőt    

         Tárlattal egybekötött

     5 könyvem bemutatójára

     

    2019. november 28-án

    (csütörtök)17 órara

        

    a   MŰTEREM KÁVÉZÓ-ba

    1086 Budapest

    Tavaszmező u. 19-21.

    *****************************

  • TÁRLATTAL EGYBEKÖTÖTT IRODALMI EST
    2019-01-31 21:43:41

    2019. február 8-án 18 órától

    a Dunavarsányi Petőfi Múvelődési Házban

  • ÍRÓ-OLVASÓ TALÁLKOZÓK SZEPTEMBERBEN
    2017-08-31 15:32:40

    Békés megyei 

          körutam  

     

      2017. szeptember

          12-én     16 óra     

    Medgyesegyháza Művelődési

           Ház és Könyvtár

                     ***

      2017. szeptember  

           13-án 17 óra    

      Gádoros  Justh Zsigmond

    Művelődési Ház és Könyvtár

                      ***

      2017. szeptember  

          14-én  17 óra    

    Elek    Városi Könyvtár

    ************************

  • A RUVA-TANODA

     Régóta dédelgetett álmom válik valóra !!!

    Önerőből és nemzeti összefogással tavasz óta építjük a TANODÁT.

    Évek óta tervezgettem, hogy egy olyan TANODÁT indítok a Cigány Írószövetség égisze alatt, melyben a hátrányos helyzetű gyerekeknek tudunk majd egy olyan biztos pontot nyújtani, ahová bármikor benyithatnak. Ha kell segítünk a tanulásban. Segítünk felkészüni az Országos Cigány Szavalóversenyre. Beszélgetünk az életről, mind arról, amire az iskolában nincs idő. Ha a lovari nyelvet szeretné valaki megtanulni, akkor itt, a RUVA-TANODÁBAN arra is lesz lehetőség.  

    (képek a galériában)
               *-----*

     

    MEGJELENT A        

     DIKHES - LÁTOD

      c. folyóirat

      legújabb száma

     

     

    *****************

     

     

    2014. március 21-én

    pénteken 17 órakor

      Zenés- irodalmi est

    helyszín:  Petőfi Sándor Művelődési Ház

      2336 Dunavarsány

           Kossuth L u. 2

     Minden kedves érdeklődőt szeretettel várok

     

                                 *****

    2013. Július 25-én 17 órára

    szeretettel várok mindenkit

    a KOGART GALÉRIÁBA

    (Bp. Andrássy út 112)

    kettős könyvbemutatómra

    -******************************

    2012. június 28-30.

    Mutasd meg ki vagy!

    2335 Taksony, Fő út 87.

    *****

    Születésnapi beszélgetés

    a 60. éves Ruva Farkas Pál íróval, költővel

    Sorsfodító találkozások 2012. január 8-i adása

    link:

    http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=118&v_id=11516

     

     

    *****

     

    A Romano Nyevipe-t a Cigány Írószövetség és Nemzeti (köz) Művelődési Társaság online lapjaként kívánjuk üzemeltetni itt, ezen a honlapon.

    Várom a hozzászólásokat és a témajavaslatokat egyaránt.

    Ruva Farkas Pál

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

Asztali nézet