Földbe taposott emlékek
ki tudja megmondani
hol miért mikor a jó?
az égbekiáltó
az a bizonyos
lelket simogató
bátor nem görbe
nyomorék vagy betegeskedő
tétova esedezően
szánalmasan gyerekes
hát valaki mondja már meg...?
vagy így ilyennek kell elpusztulni
földközelben térden állva vezekelve
esti imákkal ölelkezve őrök
naplementébe veszve
földbetaposott emlékeket kereső
szárnyak nélküli
palimadarként elveszejtve…?
****
Elfogytak az álmok
mikor kis-srác voltam
mezítláb szaladtam
klott gatyában lógtam
kantusban* aludtam…
most hogy öreg lettem
már meg van mindenem
a csorróság csak álom
viharvert lelkemen…
lassan lemegy a NAP
a kígyósi zugban
keresek egy kujbot**
a hegyes határban…
elfogytak az álmok
Anyám mit csináljak
nem baj kicsi lelkem
mindjárt megtalállak…!
* lányka ruha ** fészek
***
A Zug Zenje
messziről jöttem
kincsekre leltem
eddig nem tudtam
hogy merre keressem…?
ehen itt az egyik
amott meg a másik
kincskeresővel jobbat sem találni…
az előbb egy angyal
suhant át a termen
most már egész biztos
hogy szentekre leltem….
kosárszámra szórnak aranyat elébem…
itt van sok szép alma
körte kosár számra
most meg virágszirmok hullanak ölembe…
széttárom a karom
lecsukom a szemem
kérem a jó Istent
áldjon meg titeket…
felnő egy új Nemzet
a HIT REMÉMY SZERETET
kísérjen titeket…
......................................
Szívemből új világ születik
Amikor majd éltem nélkül
jön fel a NAP…
s megy majd a semmibe
talán új kor fakad a Földön
vagy meghal a KOR is…
s a föld egy darabkája
kiköt egy másik rend…
szer…
ben…
s szívemből
egy dal fakad
s a tavaszi szél vizet áraszt
és virág terem
a síromon
és az ágakról
minden madár társat
választ
virágom
majd
látod
hogy sorra újra kél a NAP
s lesznek újra harmatos reggelek
rózsa illatú temetők
mert az eltávozókat el kell engedni
és fel kell nézni újra az égre
hogy megkeressétek azt a csillagot
amelyik csak a miénk volt…
mert újra elindítja a szerelem
az Élet verklijét
amelyiknek szalagjára még
a teremtő gravírozta be
a báj szolmizációját
melynek mentén újraéled
az ÉLET lánca
és a Tavaszi Szél
szétszórja szívem kódolt jeleit
s a SZERELEM
újra felfűzi gyöngyeit
az asszonnyal működő
emberi sarj hangvillái közé…
***********
Emlékezem
kavarog a por
mámorít a kor
ha fentről jön
elmegy
ha szemből jön
elfed
most mit tegyek egek
éget bennem a kegyelem
ami volt
megvolt
ami jön
megront
az élet elfut
az meg nem áll
Istenem
milyen rövid az élet
még emlékezem rád
***********
Amíg világ a világ
Kananár
mint utolsó állomás
már nem bolyongsz tovább
akkor majd rájössz
hogy szatelited
pont annyi
amennyi te vagy
semmivel sem kevesebb
se több
a padkán nem studérozol tovább
csak integetsz
a lemenő Napnak
a tó másik oldalán
odaát már vackot keres az est
nagyokat ásít benned a remény
lassan melléd fekszem
hogy álmainkban
kézenfogva keringjünk
egymásba kapaszkodva
szerelemben egyesülve
amíg mosolyog a világ
..........................
Amit a szívem diktál
ha meggondolám
hogy szívem
ma mit diktál
öreg szülém
most azt mondaná
legyen meg
a Te akaratod fiam
én meghajolnék
lábaik előtt
s tenném azt
mi lelküknek
oly fényes és jó
csókom
kezükre ontanám
most és
mindörökkön
örökké
szép szelíd szemű
Mária Édesanyám
jobbján
a kemény
krisako
Édesapám
pont ma
lelkük üdvének
százötödik
József nevenapján
tal kade
muro shavo
sar tya vojake faj
Amen
ova…
o Ruva
2016.03.19.
József neve napján
8óra32 perckor
Ruva Farkas Pál: a Cigányok Istene című verse a szerző előadásában:
Oráció
megfáradt
lyukas zokni
az élet…
undorodik
a lábadtól
talán…
mint este
a fáradt nő
hátat fordít
ahogy pimasz
fiúnak a tanár
aludni kéne
késő van már
mint koldus
a sarkon
a padon
de megvárom
míg éjfélt
üt az óra
a megrepedt
budi falon…
s ha találkozom
a jóval álmomban
kiröhögöm
mert csak
képzelet
tudom
hiszen az álom is
mint egy
fehér galamb
reggelenként
cserben hagy
de nagyon…
Ruva
Taksony
2013.07.18
*************************************************************************************************************************
A Lililyákóm* legendája
amikor már elég
öreg az este
hogy a csillagok
se kukucskáljanak
útrakelnek ándungjaim**
a düllőn túliakhoz…
fehér kesely megáll
talpam alól
megint elszökött
ez az alvajáró nyár…
az éjszaka démonja
ismét rámtalál
dik palpale Mamo
kon avel pala ma…?
aven e shingale fijam
sar palal chi resen
xutyil Mamo sigo
xutyil salyivara
ke man te xutyilna Mamo-óóó
pale robo perav
shuden pe ma Mamo
pengo shudro lánco
haj dena man Mamo-óóó
but kale bershora…
thaj sona man Mamo
mashkar le zidura
haj lena mandar Mamo-óóó
muro terno trajo…
tradav shave tradav
nashtig xasarav Tut
shindyol muri ilo
ke Tut te xasaro….
tela zeleno vesh
e but rom tanyazin
lenge ternye romnya Mamo-óóó
sa khannyan kiraven
kothe zhukárel man
muri párnyi romnyi
muk te chumidavla
lasa me te merav…
zurdyol-hajnalodik
a hold piszegve bújik
felhő függönye mögé
képtelen tovább bámulni
a bánat szárnyakat…
az erdő lombjai
némán hallgatnak
a könnyű szekér
romokban hever…
keselylovam
megszakadt szíve
kilehelte lelkét
de még rám néz
és egy utolsót szól
megmentettelek…
isten veled
ezentúl a lililyákók
és az angyalok védjenek
muro rom -
én
kedves
szerelmesem…
* démon-om
** akaratom- ösztön Taksony, 2012. november 23. 16.50
A cigányok istene
(Az érintés kódja)
imáid kitartott akkordjában
hallom a csendet…
emlékszem gyermekkorom
minden pillanatára
és érzem annak
a szónak az illatát
amikor földet ért a hajnal
ott az ágyam mellett
ahol a fény betoppant az ablakon…
mert párnám alatt szunnyadt a TAVASZ
a HOLD küldte sámánpapónk
szikratávíratát a hétpecsétes titkot…
az éjfél utáni ragyogó áldást
amikor arcodhoz ért a MAMA
és fölemelt áldott kezeivel
a TEREMTŐ oltárához a NAPHOZ
tudom hogy a sarkon befordult a szél
hogy elhozza neked a MÁRCIUST
a somnakuno kikiricset
és az axtom peko skumposágot
a harmónia plajbászát
hogy hegedű helyett megszólaljanak a pacsirták és a sasok…
mert akinek meghajol a tél
annak SÁMÁNDOBOK
jelzik az útját
mert az AZTÉKOK álma
fölhallatszik a MENNYORSZÁGBA
hogy a mennydörgő ISTENEK
állítsák meg az IDŐT
mert a Halál még 2012-ben sem elfogadható
pláne karácsonykor NEM
mert akkor álmaim ki szokták cserélni emlékeim kiégett petróleumos lámpáit
olyankor visszatér ANYÁNK
hogy fölénk hajoljon a FÉNY
és akkor kódot lehel belénk a MIATYÁNK
amit még MÁJUSban postázott
a házunk fölé hajlított szivárvány…
én azóta nem félek a fagyos éjszakáktól
mert az angyalok
minden este betakarnak
szerelmes pihés szárnyaikkal
hát én kiátkozom álmaimból a rontást
a háborúból a BÉKÉBE száműzöm
veled magamat
mert mélybe vetem emlékeimből
a TAIGETOSZI holnapot
gátat vessen rá az Isten
klopotot ande leski kor…
hogy még véletlenül se szökhessen el
az az éjszaka
amelyik átlopja
szájába rejtve
a rontást és az ármányt
amitől kipusztul a fajtánk
kiég talpad alatt a fű
és a kereszt alatt áperton a temetőnkben
kebledbe hullanak a szitkok
az elátkozott hajnalok
s a mennydörgős éjszaka után
a földre szökken
a méltóságos axtompeki somnakuni cherhaj
és a Xixtuszi kápolna kupolájáról
földreszáll a cigányok Istene
hogy végre valahára
meggyújtsa már azt a fáklyát
amitől Mózes visszafordítja
krisztusi tekintetét
hogy helyükre kerülnek a világ dolgai
amitől kivirul a vérvörös hajnal
és elkezdődhet a várva várt nász…
na látod DEVLA
ilyenformán – talán
jobban ment volna a TÁNC…
ANYGYALOK tegyétek le a kardokat
Michelangelo fújd meg harsonát
majd meglátod
ha holnap nem is
de amikor összeérnek a csillagok
kivirul a határ
s láthatóvá válik
a hetedik mennyország
2012. február 28. du. 12.15
Taksony
Ruva Pál
Vizsolyi falirat
S mi van ha nincs Isten
de akkor nincs mennyország se
csak a mindennapi ima
a minden kontrák átka
mert csak a fény és az este van
na meg a fa
s alatta a víz
meg a
FÖLD
és a HOLD…
és a fákról lógnak a csillagok…
de mi csak egymásban hiszünk és kétkedünk
mert Isten az emberi lélekre
bízta a szelet…
és mi csak nézünk bénán
és várjuk hogy eljöjjön az este
és az este után a NAP
utána meg a MÁJUS…
hogy újra kiviruljon
a szívemben a HIT
és a HATÁR
TALANUL
JÓ…
hogy halljam újra a
fecskék énekét
és a gólyahíreket…
hogy mi is van odalent
és fent a csillagok között…
hát én hinni akarok benned
hogy Te vagy nekem az Isten
és a Mindenható
no meg minden
ami jó
itt a földön is…
a szerelmet varázsló NAP…
meg a szél
meg a fény
meg a sötétség
és hinni akarom
hogy csak azért alszik a FÖLD
és azért alszik benne a
bogár
s a világ
hogy legyen minden nap után
holnap is
meg a nyár után az ősz
s a tél után
újfent a tavasz
hát legyen már értelme annak is
hogy meghalt az ANYÁM…
s vele a gyermekkorom egyaránt…
utána meg a feltámadás
mert ha már ebben sem hiszünk
akkor mi marad a szívben
és mi marad a csók utáni nászban
a hitvesi ágyban…
csak csók és más semmi?
csak ölelés és gyász?
a nap csak halom és kereszt?
és sem Devla, sem Beng
sem angyalok…
csak pacsi és ipics-apacs
mert te vagy a folyó
és a konyec…
na nem…
én hinni akarom a karácsonyt
meg mindent ami mögötte van
és hinni akarom hogy Isten
nem csak a kereszt a falon
meg atya és fiú és szentlélek
de hinni aka ROM benned is
hogy te Isten vagy
meg szívedben a krisztusi hit
mert te kapcsoltad fel akkor
zárkámban
a
fényt
elárvultságomban
nekem…
akkor amikor már-már elengedtem
a fölémtartott kezed
mert rám zárták akkor az ajtót
hogy ne lássam a napot
de Te elküldted a galamboddal
a fényt az ablakomra
aki kiturbékolta belőlem
a félelem
tasmán
ördögét …
és annyi prikezhija után reményt öntöttél belém
és felráztad lelkemben
a
haldokló
hitet…
és markomba nyomtad azt az arany tantuszt
amivel fölhívtam magát a
jó
Istent…
és éreztem a megbocsátást
amikor könnyeimmel kifolyt
lelkemből
a bűn
és igen is van mennyország
mert lehullottak
rólam
a
bilincsek
és tudja meg mindenki
itt a földi pokolban
hogy én azóta is
egyfolytában ott lakom
köztetek Anyám…
epilógus
vándor ki itt állsz és ezt a feliratot olvasod
kulcsold össze a kezeidet
és imádkozz
ha nem teszed, akkor fordulj meg
és hagyd el e szent templomot
Taksony, 2012. március 4. 18.15
Válogatás a különböző kötetekben megjelent versekből
Imbolygós mennyország
Anyám vasalatlan emlékét matatva
délcegen áll a nyárfasor…
egy ágy
úszik be a kútágas felőli ablakon
két fiú
lábtól
hánykódva álmodnak
a TRAJO hajón…
a reggel lavórból jön
és nem megy sehová…
budi Kígyóson nem volt
a ház mögött
guggoltuk át az éveket
kilencet ütött az óra
térjetek mát nyugovóra
petrós lámpa a falon
imbolygós mennyország a plafonon
az iskolapad
a templomkert öles fái
a liget
az utca foghíjas járdája
jajj
hová vezet a sárga kocsiút?...
csütörtökön virradóra
jön a Kulcsár az ajtómra
vizitálja fejem alját
nem szedtem-e ki a téglát…?!
nem szedtem én ki a téglát
megvárom a szabadulást
mire haza fogok érni
meg fog a hajam őszülni…
felment kurva Budapestre
újsághordó lett belőle
másnak hordja az újságot
nekem a szomorúsúgot…
kertek alatt jár a postás
talán a levelem hozza
de ne hozd postás a levelemet
ne szomorísd a szívemet…
meg van az már szomorítva
fekete gyászba borítva
ke, meg van az már szomorítva
de a fekete gyászba borítva….!
Erdő erdő de magas vagy
te meg Anyám de messze vagy
de én ezt az erdőt kivágatnám
csak a jó ANYÁMAT ha megláthatnám…
ke álom esett a szemembe
hajnal veri ki belőle
de ha a hajnal ki nem veri
a csorró ANYÁM kikergeti
nehezen esik a járás
de tőled ANYÁM az elválás
Kana naj
shuv o NAJ…
és menni kell
élni kell
és jönni is
ha Isten úgy akarja
a domb oldalon állt egy régi kunyhó
mert Kárnyáckitól fúj a szél
puter MAMA tyi kapuva
muk tradav andre mure khuren
de te merav…
nyisd ki MAMÁM kapuidat
hadd hajtsam be hat lovamat
hogy haljak meg
és vittük sorra apánk elé
a BABÁ-inkat
a diplomáinkat
és a szabaduló leveleinket
de jajj
a gyerekekkel baj van
chi vorbin e shib
chi hatyaren e KRIS
e Patyiv…!
hej kutyavilág
hét esztendő
reánk szakadt mind a kettő
testvér!
kik viszik át
a fogukban tartva
a romani cignát
a tulsó partra…?
csak futunk-futunk
és hol állunk meg?
testvérkém…?
de ha hatvannál
megáll a vonat…
lóra váltunk
és visszavágtatunk a kerek erdőbe
ahol Russó várja testvéreit
a leveles sátrába
sünit enni és pekenucát
de már azt sem szabad
ahol anyánk beköti unokáink
feleségeinek fejét
mert ébred a határ
és fütyül a rigó
mint a pinty
kumpániánk a frusztráció elől
visszamenekül a teremtőhöz
hogy kódolja beléjük
úgy a túlélés kódját
egy másik bolygó többségi társadalmaként
hogy végre
a cigányokhoz integrálódhasson
egy szerelemre éhesebb
bolygónyi világ
ke bokhalej e gazhe…?
muro shavo
- óvá
kinek kell már ezek után
a feloldozás
na fogd ezt
a csokor piros tulipánt
ugye milyen szép
a határ…?
Merre jár az Anyánk?
a messzire hallatszó harangszó után
és egymás után jöttek
a holdvilágos éjszakák
meg az Isten véled édes Piroskám
na és kicsit később
a kalapom a hídra teszem
magam a Dunába vetem
mert engem ne sajnáljon senki
így kell nékem elpusztulni….
majd
csak egy tánc volt
és elment Anyánk
egy hideg hajnalon
sok csönd jött utána
meg gyász és két csepp méz
már másfelől jön fel a nap
és a boldogság helyett csak gaz nő
a szívünk tájékán
hát kié a határ
meg a május
Gyurka
tessék itt egy marék cseresznye
Isten éltessen
a Devla vezessen
Ruva Pál
Taksony, 2009. február 15.
Szívemből új világ születik
Amikor majd éltem nélkül
jön fel a NAP…
s megy majd a semmibe
talán új kor fakad a Földön
vagy meghal a KOR is…
s a föld egy darabkája
kiköt egy másik rend…
szer…
ben…
s szívemből
egy dal fakad
s a tavaszi szél vizet áraszt
és virág terem
a síromon
és az ágakról
minden madár társat
választ
virágom
majd
látod
hogy sorra újra kél a NAP
s lesznek újra harmatos reggelek
rózsa illatú temetők
mert az eltávozókat el kell engedni
és fel kell nézni újra az égre
hogy megkeressétek azt a csillagot
amelyik csak a miénk volt…
mert újra elindítja a szerelem
az Élet verklijét
amelyiknek szalagjára még
a teremtő gravírozta be
a báj szolmizációját
melynek mentén újraéled
az ÉLET lánca
és a Tavaszi Szél
szétszórja szívem kódolt jeleit
s a SZERELEM
újra felfűzi gyöngyeit
az asszonnyal működő
emberi sarj hangvillái közé…
Taksony, 2009. 08.03.
MEGHÍVÓ
********************
Eddig megjelent könyveim utánvéttel, vagy előzetes egyeztetés után személyesen, kedvezményesen megvásárolhatók a Dunavarsányi Tanodában!
Ugyanitt a festményeim megtekinthetők tárlatvezetéssel, előzetes bejelentkezés után.
0670 619 5251
Meghívó
92. Ünnepi Könyvhét
2021. szeptember 2 – 5-ig
Budapest, V. kerület
69-es PAVILON
(Vigadó utca)
Mindenkit szeretettel
várunk!
****************************
Szeretettel várok minden érdeklődőt
Tárlattal egybekötött
5 könyvem bemutatójára
2019. november 28-án
(csütörtök)17 órara
a MŰTEREM KÁVÉZÓ-ba
1086 Budapest
Tavaszmező u. 19-21.
*****************************
2019. február 8-án 18 órától
a Dunavarsányi Petőfi Múvelődési Házban
Békés megyei
körutam
2017. szeptember
12-én 16 óra
Medgyesegyháza Művelődési
Ház és Könyvtár
***
2017. szeptember
13-án 17 óra
Gádoros Justh Zsigmond
Művelődési Ház és Könyvtár
***
2017. szeptember
14-én 17 óra
Elek Városi Könyvtár
************************
Régóta dédelgetett álmom válik valóra !!!
Önerőből és nemzeti összefogással tavasz óta építjük a TANODÁT.
Évek óta tervezgettem, hogy egy olyan TANODÁT indítok a Cigány Írószövetség égisze alatt, melyben a hátrányos helyzetű gyerekeknek tudunk majd egy olyan biztos pontot nyújtani, ahová bármikor benyithatnak. Ha kell segítünk a tanulásban. Segítünk felkészüni az Országos Cigány Szavalóversenyre. Beszélgetünk az életről, mind arról, amire az iskolában nincs idő. Ha a lovari nyelvet szeretné valaki megtanulni, akkor itt, a RUVA-TANODÁBAN arra is lesz lehetőség.
(képek a galériában)
*-----*
MEGJELENT A
DIKHES - LÁTOD
c. folyóirat
legújabb száma
*****************
2014. március 21-én
pénteken 17 órakor
Zenés- irodalmi est
helyszín: Petőfi Sándor Művelődési Ház
2336 Dunavarsány
Kossuth L u. 2
Minden kedves érdeklődőt szeretettel várok
*****
2013. Július 25-én 17 órára
szeretettel várok mindenkit
a KOGART GALÉRIÁBA
(Bp. Andrássy út 112)
kettős könyvbemutatómra
-******************************
2012. június 28-30.
Mutasd meg ki vagy!
2335 Taksony, Fő út 87.
*****
Születésnapi beszélgetés
a 60. éves Ruva Farkas Pál íróval, költővel
Sorsfodító találkozások 2012. január 8-i adása
link:
http://www.echotv.hu/videotar.html?mm_id=118&v_id=11516
*****
A Romano Nyevipe-t a Cigány Írószövetség és Nemzeti (köz) Művelődési Társaság online lapjaként kívánjuk üzemeltetni itt, ezen a honlapon.
Várom a hozzászólásokat és a témajavaslatokat egyaránt.
Ruva Farkas Pál